A hétvégéken sokatok új tanoncként érkezik hozzánk a Yogatree Studióba, s gyakran fel is teszitek a kérdést egy-egy foglalkozás utáni beszélgetésben, hogy melyik órát javasolnám nektek. Bizony, néha nehéz elengedni a késztetést a „tuti válaszra”, ami tévedésekbe sodorhatná az embert. Ezért mától kezdve minden egyes héten elmegyek egy jógás kolléga foglalkozására, és írásban adom át nektek szubjektív tapasztalataimat. Hátha kedvet kaptok megélni saját jógás élményeiteket, velünk, magatokkal.

ELSŐ VIZITÁLÁSOM: NAPÜDVÖZLŐ JÓGA | KORPÁS ESZTI

Az érték – lendületes mérték

  • oktató: KORPÁS ESZTI, stúdió vezető, hatha, vinyasa flow, aeriel jóga oktató

  • óra: csütörtök reggel 07:00, napüdvözlő jóga

Indulás az úton

Sötét égbolt, hajnali öt óra. Esztivel később, már az óra után kibeszéljük, hogy ez az a pillanat, amikor a békés csend támogató burkot képez a reggeli gyakorlás/ülés praxisának. Ilyenkor még nem zizeg az elme, sem a busz, sem a csicseri madár. A belső tisztult, s a nap ezután csak jól indulhat. Relatíve, persze.

Szóval kora reggeli készülődés, némi feszengés, hogy vajon meg akarok e majd mozdulni, mert a lustaság még csak fél egészség, viszont a jóginak egészen veszélyes állapot. Megéneklik a szent iratok is, hogy az álmosság, mely a tudat fényét elhomályosítja, ami a „van még időm a felébredésre” illúziójába ringat, ennek az álmosan kába momentumnak a feloldása -, ez tulajdonképpen a megvalósítandó, a szellemi út maga.

A körútra robogó jármű kellemesen üres, jó a folytatás.
A stúdióban békés készülődés folyik, hamarosan indul a gyakorlás. Amíg a többiek besorjáznak a terembe, bemelegítek.

És indul az óra – nehéz lesz-e, belehalok?

Ebbe és „olyan értelemben” egész biztosan nem. Esetleg megélheted az egoloss végtelenül békés és felszabadító állapotát.

Felvesszük a világ (fekvés utáni) legkényelmesebb jógapozícióját. Ülés közben Eszti kedves és magabiztos hangvételű utasításait követve a figyelmünket befelé hangoljuk.

Ez az úgynevezett elcsendesedés, az a rész, amikor a testi rutin után (arcmosás, ürítés, fogtisztítás) elvégezzük az álmából ébredő tudat tisztogatását is. Felvesszük újra a kapcsolatot álmunkban magára hagyott fizikai testünkkel, és finoman átventilláljuk azt. Mélyítjük a figyelmünket, és mindeközben tudatosítjuk aktuális belső környezetünket is.

A pár pillanatnyi, mini-relaxációval is felérő tenyérdörzsöléses arcnyugtatást követően érkezik a „bevezetés”, és a „tárgyalás” rész.
Kissé ugyan gyanús, hogy kapásból álló helyzetből indítunk, s bár titokban sem reménykedtem színtiszta „talajmenti gyakorlásban” az bizony már az első pár körnél feltűnik, hogy rossz lóra tettem, ha „valamit meg akarnék úszni”. De mivel pihentető-figyelemelterelő hadműveletekkel is meg lettünk kínálva (pl. aprócska babapózok, csendes önmegfigyelések), szinte váratlanul döbbenek rá, hogy már egy ideje bizony a napüdvözlet sor egyik legfrányább elemét, a lekutya-deszka-felkutya sort toljuk figyelemreméltó aktivitással. Uuh, erre bizony nem számítottam.

Biztosan ismeritek az érzést, amikor valaki pár lépéssel előttetek fut, mászik, gondolkodik – olyankor ugye mindannyian szárnyakat kapunk, és megy az is, amit képtelennek érzünk. Ráadásul vannak dolgok, amikre inspiráció nélkül épp nem visz rá a Lélek. De így igen.
Sőt! E pillanatban szívesen elveszítettem az amúgy engem jellemző, és döbbent értetlenséget tükröző női princípiumot (kellenekemazbicepsz-azazerő). Most egyszerűen csak ember vagyok, aki a választott szellemi praxis pszichofizikai oldalát tökéletesíti, és megfigyel, hogy szokja egyúttal az éberséget is.
Mert a jóga bizony független a nemtől, a bőrszíntől, és a családi állapottól, és még mennyi-mennyi értelmetlen emberi megkülönböztetéstől.

Tehát, csodaszépen hajlítunk, lélegzünk, lépünk, és csavarodunk tovább, mindeközben pedig maradéktalanul boldog vagyok, mert e gyakorlás mérsékelten keserves, és jelentős mértékben örömteli, amiben még mindig pont jó érzékkel van ide-oda elrejtve némi „citta vritti nirodha”, azaz testi pihenés, légzéstudatosítás, hogy az idegrendszerünk és tudatunk békés minőségű és éber maradhasson.
Lin-Csi, a kínai szerzetes-apát is kifejtette beszédében, hogy a testnek meg kell adni ami a testé, különben felbőszül. Ha enni kér, adj neki enni – mondja. Ha pihenni akar, hát pihenj – javasolja. Mérték, közép, aranymetszés.

Ez a jelentős emberi kulcs itt csilingel a teremben most is, most Eszter hangján. Ezért érzem a gyakorlásunk alatt végig, hogy van lehetőségem választani. A gyakorlás elemei kivitelezhetőek több szinten is, ha a következő már nem megy, egy fokozattal vissza is léphetek – tudom h hová, mert precíz átmenetekkel váltunk egyikről a másikra.

Ellazulás, beépülés, hullapóz, visszatérés…

A relaxációból nem emlékszem sok momentumra, csak arra, hogy megtörtént, mert alaposan elrévültem a gyakorlás következtében, így hát teljesen kikapcsolva feküdtem a szőnyegen. Megvallom, az órát követő kb 10 perc is elég homályos emlékképként van csak jelen. Valószínűleg ittam egy bögre gőzölgő gyümölcsteát, és lábaimat felhúzva üldögéltem, várva, hogy az agyféltekéim egyensúlya visszabillenjen a hétköznapi realitáshoz szükséges állapotba. A kellemes zsizsgés, a lágy fények, a zsigeri biztonságérzetet árasztó stúdió hangulatában adott minden a harmonikus visszatéréshez

Másnap fel tudok kelni, vagy inkább vegyek ki szabadnapot jó előre?

Persze, fel. Másnap figyeltem a fizikai utóhatásokat, s mint nem egy közös gyakorlásunkat követően, most is kellemes izomláz jelentkezett. Mérsékelt, örömteli ez is, hiszen érzem, hogy van ott valami, ami erősödik, és például helyére húzza a csigolyáimat, ráadásul élvezem az érzet kioltódásának folyamatát is megfigyelni.

Vezetési Stílus

Csak hatásairól számolhatok be: olyan, hogy önmagam megerőszakolásának kényszerét elveszítem. Mert Eszti egész lényével sugározza, hogy csak addig menj, ameddig a takaród, illetve a belső békéd, és puha légzésed ér. Tehát kellemesen úszkálok a saját teremben, nincsen összehasonlítgatás sem. Tudom, mi a következő lépés, nem érzem magam elveszve, nem unatkozom, nem értetlenkedek. A kritikus bennem meghal, és csak gyakorlok. A szeszély és a zavar láthatóan elkerül. Ennél többet egy idő után már úgysem is kívánhat az ember, legfeljebb ugyanezt, mindenkinek.

Búcsú

Lesz folytatás, csütörtök 07:00

​​SMLXL