Léphaft Pál díjnyertes alkotása

Meredeken mélyülünk a műanyagmentes júliusban, aminek tapasztalatairól muszáj Nektek írnom, habár kissé anakronisztikus a téma egy olyan korban, mely még mindig nem számlálja háborúk ártatlan áldozatait, gondoljunk csak a ’96-os ruandai mészárlásra, melynek során orosz fegyverekkel ölték egymást afrikai gerillaharcosok, eredménye egymillió halott volt. Amikor tudjuk, hogy vízhiánytól és élelemhiánytól szenved a másik egymillió, vagy a harmadik, melynek otthonát fel fogja perzselni a Nap, vagy el fogja önteni a víz, akkor szinte nevetségesnek hangzik az, hogy a műanyagmentes igyekezetünk bármin is változtatna – súlya legalábbis nem mérhető a globális szenvedéshez képest, melynek alapvető oka és kiváltója az emberben lakó mohóság és önzés maga.

Mindezt elismerem, és megértem azoknak az ellenérzését, akik vihart látnak a biliben evvel a kampánnyal. Annak, aki marad, írnom kell, hiszen a virtuális ismeretségi körömben olyan kérdések merültek fel, amikről nem is gondoltam volna, hogy adekvát problémaforrások. A dolog pikantériája, hogy végül ugyanott lyukadunk ki – minden problémánk forrása az emberi butaság, mohóság, és önzés, és amíg ezen nem változtatunk kollektíven, addig megoldás sem igen születhet a kollektív problémákra.
A társadalom, ami egyének összessége, ezen egyének lemondása, jóra való hajlandósága, önmegtagadása, megtérése, felemelkedése révén fog tudni változni. És mindig lesznek, akiket egy lakatlan szigetre kell szállítani, mert erre zsigerileg képtelenek.

És elismerem azt is, hogy nem ez fogja megváltoztatni a jelenleg folyó változásokat, pláne, ha többmilliárdan még csak a fejüket sem kapják fel, mert lehet, hogy még információhoz sem jutnak, nemhogy vízhez. A többmillió kényelmes nyugati polgárról ne is beszéljünk, akiknek a fiókjában minimum három példány lapul a legújabb elektronikai újításból. A piramis tetején lévőkről pedig tényleg inkább mélyen hallgatok. Nem ismerem őket, de az energiaipart, a termelést ők irányítják. És evvel – minket is.

De a lelkiismeret tisztítása jó dolog, én pedig népművelő vagyok – hát tisztítsátok meg ti is a háztartásotokat, és a lelketeket, amondó vagyok. Ha a műanyagmentesítési teória nem izgat és a praktikumra vagy kíváncsi, bátran görgess tovább a saját beszámolóra.

 

TÉVEDÉSEK VÉGJÁTÉKA – GYŰJTÖGETÜNK, FELHALMOZUNK, HA KELL, HA NEM

Ha jobban végig gondoljuk ezt a műanyagmentes júliust némi józan ésszel, végül is csak oda lyukadunk ki, hogy a Plastic Free July akkor kap csak valós tartalmat, ha beindít egyfajta fokozatos, mély átállást az elménkben. Mindenkinek a maga intim belső terében kell megtérnie, ott, ahol a mindennapos döntések megszületnek. Döntések arról, hogy mit veszünk meg, és mennyit; hogy milyen messzire utazunk el, és milyen gyakran tesszük ezt, hogy hány pár új cipellőt vásárolunk meg per hó, vagy egy legújabb X-boxot, telefont, kocsit, motorcsónakot, és nem sorolom tovább.
Úgy érzem, a műanyagtalanítás kimaxolása nem a végső megoldás, mert az egy komplex kérdés. Humánökológusok szakterülete, nem véleményvezéreké, vagy olyan vállalkozásoké, akik felfedezve a piaci rést, gyorsan le is gyártanak nekünk valami új „lebomlót”…

Így hát egy dolog marad biztos a laikusnak, mint amilyen jómagam is vagyok: nem a látványos és instant módon kikommunikálható eredmények számítanak, hanem az ökologikus, kis lábnyomú, kis hulladéktermeléssel járó eszközök és megoldások, amik szinte soha nem azon alapulnak, hogy továbbra is kényelmesen kiszolgálva érezhessük magunkat.

Tipikusan terjednek az olyan technológiai megoldások, melyek a már kialakult, és rögzült fogyasztási igényeinket akarják kiszolgálni. Ezzel el is terelődik a figyelem arról az egyszerű tényről, hogy valójában éppen ez a sírnivaló fogyasztói idiotizmus volna az, mellyel kollektíven le kéne végre számolnunk – mind a túlélés, mind pedig a további tudati fejlődésünk érdekében.
Ennek persze vannak olyan feltételei, amik mélyebbről fakadnak. Például a belső megelégedettség, és a felhalmozási kényszer hiánya. Gyűjtögetni sok mindent lehet, nem csak tárgyakat, de szélsőséges élményeket is, hegycsúcsok meghódítását, távoli tájak feltérképezését. Amikor felfedezzük magunkban az elégedettségnek azt a fokát, ahol már nem a több (és a más) a jobb, ha lehull szemünk elől a mások boldogulásra való igényét eltakaró hályog, akkor e belső elégedettségből fakadóan képesek leszünk több macerát felvállalni a közös jóért, mint amennyit eddig. Képesek leszünk előre gondolkodni (de legalább gondolkodni!) vásárlás előtt, s lemondani egy-két vágyról, és termékről, vagy a csábos egzotikus helyett lokálisat választani,  s mindezt harcok nélkül. Nem kell több harc már a világban.
És amíg e belső változás igénye nem születik meg tömegesen, addig a fejemet arra, hogy a profitérdekelt ipari technológia kitartóan nyomon fogja követni álmegoldásaival a legújabb zöld trendeket, és tudod…amíg van a világon szarkupac, addig lesz rászálló légy is…

Erre a fenti nemkívánt fordulatra a biológiailag lebomló(nak mondott) műanyagok példáját tudom hozni, amelyek csak erre megfelelő speciális közegben bomlanak le, más esetben a tejeszacskóhoz hasonlóan viselkednek – itt és itt le is írják, miért nem érdemes ezt a trendet követnünk.

POZITÍV, ÉS EGYÉB ÉLETPÉLDÁK:

Van, aki csak kerüli a hajszálnylont, és papírt használ korlátlan mennyiségben, egy alkalom után elhajítva azokat is, és a még teljesen jól műanyag fésűjét is, aminek új, bambuszból készült veszi át a helyét. Mindez pedig pont most jut eszébe, amikor kevesebb műanyagot szeretnénk az ökológiai körforgásba betenni… A kedvenc Fb csoportomban olvastam: „Én sem értem néha, amikor azt írják, lecseréltem a műanyag vállfáimat fára… és a műanyagot meg kidobta? ” Igen. Mert most épp nem trendi a műanyag – úgyhogy mehet is a kukába, kit érdekel? Úgy tűnik, mintha a kultúra a régi köröket futná- idézem: „neked a divat mondja meg, hogy ki vagy” (Neurotic együttes). Fentiekkel rögtön az a kérdés is felmerül, hogy ha egy műanyag versus papír cserére fizetne be minden lelkes zöld, vajon mit hozna ez a fáknak? Épp most, amikor profitérdekelt körök a rációt meghaladva gőzerővel irtják az amazonasi őserdőket?

Lehet tehát, hogy te is azon lelkesek között találod magad, akik a plasticfrerejuly elkötelezettjeként a műanyagot leginkább a szemétben szereti látni, de ez nem felel meg semmilyen zöld elvárásnak. A műanyag, ha már a birtokunkban van, akkor a mi felelősségünk, s ha öntudatosan eldobtuk (habár jól használható lett volna), akkor beálltunk a sorba a bálnagyomrot dugító, és mindenféle élőhelyeket bemocskoló telepépítők sorába..

Az pontosan egy ellenkampány, ha így cselekszel –  értelmetlen, műzöld látványpékség. Így válik egy szuper ideából dekadens és kontraproduktív hóbort – hamisítás útján, hiszen megint csak magát helyezi az ember egy olyan projekt középpontjába, ami kivételesen nem a személye csodás mivoltáról szól.  Persze mindennel, ami a magasban van, ez történik. Előbb-utóbb leesik. Csak néhány átlagos ember kell hozzá, aki részlegesen csupán, de felfogja, és saját efemer örömére rögtön ki is sajátítja azt.

DE MIT TEGYÜNK A MÁR BIRTOKUNKBAN LÉVŐ MŰANYAGGAL?

Kontemplálj, mert ez a belső fejlődésed kulcsa:
Gondoljuk át először is, hogyan került hozzánk az a bizonyos? Hol nem voltunk elég szemfülesek, ahol ránk tudták sózni, vagy akár mi magunk ráfanyalodtunk. Ha utólag, és rendszeresen végig visszük a belső leltározást, már egyre éberebbek leszünk, amikor azt a zizegős kis izét rá akarják húzni frissen vásárolt bárminkre…

Cselekedj kreatívan:
Ha már nálunk van, ne úgy nézzünk a műanyagunkra, mint valami bűnös matériára! Hisz pont az a baj, hogy eddig sem a megfelelő helyén kezeltük. Túl könnyen jött, és mi csak kaptuk, és adtuk, amíg el nem jött az apokalipszis. A műanyag még most is egy izgalmas dolog, amennyiben van megfelelő újrafeldolgozási technológia hozzá – és azt ugye senki nem vonja kétségbe az atomfegyverek és űrtudomány világában, hogy ez bizony több, mint lehetséges. Tehát, ha már hozzád került, mert vettél valamit, ami nagyon kellett, de műanyag a zacsija, igenis, „menj át” nagyiba. Mosd el szépen, simítsd szépre, hajtogasd össze, és használd újra. Az egy életérzés, szendvicset tüchtigen tartott újrazacsiból elővenni.

Szeresd hát a műanyagjaidat, hogy ügyesen fel tudd őket használni! 🙂 Az első kör arról fog szólni, hogy a bevásárlás és az otthoni tárolás terén milyen praktikákkal élhetünk. Vélhetően, Számotokra nem is lesz benne túl sok újdonság…

Tehát. Mibe pakoljak a piacon, a boltban?

  • A meglévő műanyag dobozaidba, és tárolóedényeidbe mehet az áru, ha például darabos, és gurulós, vagy folyékony – mint pl. tejföl, olívabogyó, darabos gyümölcsök, magvak, gabonák.

  • Egy jó minőségű bevásárlótáskába, ami maga is mosható, tartással bíró az anyaga, és abba tudod vegyesen önteni a hagymát, káposztát és paradicsomot, magyarán: bármit

  • Használd fel a tavalyról megmaradt műanyag zacskóidat. Legyen nálad mindig belőlük, vagy, textilszatyor lapuljon a táskád alján, mert bármikor szükség lehet rá.

  • Én személy szerint vászonzsák-imádó vagyok, nyilván a nemes anyaga vonz, szóval ezeket mindenképp tedd el, és használd a piacozásnál. De a nagyobb áruházakban is bátran teszteld az eladókat, ez egy széles körű információnyújtás arról, hogy nagyon is van igény az okos és fenntartható fogyasztásra! Persze, ehhez a képhez hozzátartozik mindaz az áru, amit bepakolok a kosaramba. Honnan jött, milyen áron kerül el idáig. Kesudiót nem veszek minden nap, és nem csak az ára miatt. Ami valóban luxuscikk, ahhoz próbálok „régimódian” viszonyulni. „Ünnepnapokon jöhet”, megadom a módját magamban, nem hagyom ki, hogy tudatosítsam azt is, hogy ez az öröm egy kisebbfajta áldozat a Föld és az egész emberiség részéről az én ínyem kedvéért. Nem, nem sirámról van szó. Hanem HÁLÁRÓL. A kettőt érdemes ügyesen megérteni, és a különbséget is tisztázni magunkban.

Mibe csomagoljam a szendvicseimet?

  • Viaszolt vászonkendőbe! Amit meg is vehet itt, vagy el is készíthetsz otthon, így

  • Teheted éthordóba, amibe beleillik. Ez azért jó, mert mellé férhet, akár egy fakkokra bontott doboz esetén még inkább, a gyümölcs, vagy a magvak, a keksz, ami a szendó mellé még nálatok jár. Így elég mellé tenni egy apróbb szalvétát, amivel meg tudod fogni a készterméket.

  • Újra felhasznált műanyag zacsik, főleg a vastagabb anyagúak. Ezekhez mellékelhetünk szintén egy kis darab szalvétát.

Mivel béleljem ki a szemetesemet?

  • Leginkább ez bizonyult fogós-ravasz kérdésnek. Hát először is papír. Nem olyan vészes, de ha nem akarsz tocsogós aljú tartállyal élni, akkor a zöldhulladékot helyezd egy másik, fedeles tartályba, majd ha összegyűlt egy adag, vidd el egy helyi komposztálóba. Ha ilyen nincsen a közeledben, kérjetek a helyi önkormányzattól komposztálóládát.

  • Újrahasznos szemeteszsákot vásárolhatsz itt

    Hogy nem lebomló?
    „A lebomló zacskót is sokan keresik mint környezetbarát alternatívát, de sajnos amennyiben hulladéklerakóra kerül, ennek nincs nagy környezeti előnye, hiszen az oxigéntől elzárt környezetben az egyébként lebomló anyagok sem feltétlenül bomlanak le. A lebomló szemeteszsákok gyártásához viszont épp úgy hasznos erőforrásokat, például élelmiszerek termesztésére is alkalmas földterületet, édesvizet használnak fel, mint a nem lebomló társaikhoz. Ezzel szemben az újrahasznosított szemeteszsák esetében a bőségesen rendelkezésre álló másodlagos nyersanyagból készül termék.”

Mi a legjobb attitűd az eladókkal-árusokkal ?

  • Egyszerű. Nem kell semmilyen attitűd. Hiszen a józan ész számodra természetes.
    Ami természetes, azt pedig bizonytalankodás nélkül vállaljuk, túlmagyarázás nélkül tesszük.
    Ha kérdeznek, akkor persze válaszolj.
    És nagyon fontos, hogy a zöld logoszt: „Köszönöm, nem kérek zacskót, hoztam dobozt/szatyrot”, jól artikulálva, indulatmentesen, és a megfelelő időpillanatban nyilvánítsuk ki, még mielőtt megtörténne a csomagolási aktus. Ne állítsuk extra kihívás elé a másikat.

  • Ha beleálltál a témába, talán még prédikálni sem igen fogsz, mert azt az időt és energiát ötletelésre, és cselekvésre szánod, másrészt kaptál már hideget-meleget, és már kíváncsi sem vagy a következő „esetre” az eladóval. Van mindig napi pozitív, és ennek örülünk nagyon. Például, mosolyog a kenyeres néni a vászontatyira, és reméli fennhangon, hogy a jövő nemzedéke is ez lesz majd. Egy másik eladó megjegyzi amikor nem kérsz zörgőset, hogy Földanya most vidám nagyon. Ezekből a pozitív esetekből lehet táplálkozni, és segít a hidegvér, felülemelkedettség és céltudatosság.

  • Tehát, csak természetesen add a dobozt, a hálót, és egy legyintéssel intézd el a hajszálnejlont. Ez többet üzen minden szónál, és nem is olyan fárasztó, és aggódást keltő, mint egy megható, forradalmi eposz a fókák gyomráról, meg a mikroműanyagról. Légy hatékony, kedves, és magabiztos. Légy természetes. Legyünk egyre többen, akiknek ez természetes. Mindig lesznek, akik a tömeg után mennek. Legyünk mi a kritikus tömeg.