A valódi én hatalma

by levendula • Tudaath • 0 Comment

Az elmélkedés és a meditáció megingatja azt a hitet, hogy igazi önmagunk egy képzeletbeli „én”, mert felismerjük, hogy minden jelenség önmagától következik be, nem pedig egy belső, akarattal rendelkező „én” létének folyományaként.

Az élet jelenségét egyáltalán nem idézte elő senki és semmi. Elsőre néha zavarba ejtő az a felismerés, hogy az élet minden eseménye a természetben és a világegyetemben uralkodó feltételek összes jellemzőinek személytelen, önálló kölcsönhatása. Ez magában foglalja a test működését, az értelmi tevékenységet és az elme által a gondolatoknak és történéseknek tulajdonított értéket és jelentést. Ezek az önkéntelen válaszok a korábbi programozás személytelen következményei. Gondolatainkat hallgatva rájöhetünk, hogy csupán ezt a programozást halljuk. Valójában nem létezik egy belső „én”, amely előidézi ezt a tudatfolyamot. Ezt felfedezhetjük azzal az egyszerű gyakorlattal, hogy az elmét a gondolkozás felfüggesztésére kérjük. Nyilvánvalóvá válik, hogy az elme teljes mértékben figyelmen kívül hagyja kívánságainkat, és folytatja, amit eddig is tett, mert nem szándékos döntés nyomán cselekszik. Ami azt illeti, gyakran éppen az ellenkezőjét teszi annak, amit szeretnénk.

Az ego folytonosságának és hatalmának alapvető eleme, hogy magáénak vallja a személyes tapasztalatokat. Az „én gondolom” életünk minden jellemzőjének feltételezett okaként villámgyorsan közbeékeli magát. Ezt nem könnyű észrevenni, csak nagyfokú figyelemösszpontosítással van rá esély, miközben a gondolatfolyam eredetéről elmélkedünk.

Dr. David R. Hawkins - A valódi én hatalma

forrás: Fb -