2012. március 14

II. Fejezet, amelyben a kedves olvasó megismerkedhet néhány szappankészítési eljárással.

szerző: judit Egyéb, Kencék, Szappankészítés házilag Cimkék: Szappanozás 2 hozzászólás

Aki életében egyszer is játszott a szappankészítés gondolatával, annak találkoznia kellett a hidegeljárás (CP, azaz cold process) kifejezéssel. De mit is takar ez pontosan? És miért ezt válasszuk, talán, mert mindenki erre szavaz? Én annak idején főzéssel kezdtem, ami szerintem a legparásabb szappankészítési eljárás, amennyiben Budapest közepén, a harmadikon, egy szellőztethetetlen konyhában próbálkozol. Nem ajánlanám! Én egy hatalmas, fényes, teliablakos konyhában kezdtem bele, de így is elég rémisztő volt! Nézzük hát meg, mik az egyes metódusok örömei, és esetleges árnyoldalai!

I. Meleg eljárás

Menete: a kimért zsírokat és a lúgoldatot összefőzzük, lassú tűzön, folyamatosan kavargatva. Ez egy hosszú folyamat, amely alatt néha le is kell húzni a tűzhelyről a kondért, nehogy a massza kifusson.
Másfél-két óra minimum kell ahhoz, hogy a kanálról visszacsepegtetett massza “írjon“, majd sűrű masszává álljon össze. Miután kiöntjük, hamar megszilárdul a formában, kb. egy nap kell neki. Nem az a tipikus lakótelepi megoldás.

Előnye, hogy a szappan még formába öntés előtt jól illatosítható illóolajakkal, mert ekkora már a főzés kémiai gyorsító hatására a lúg és az olaj már szinte teljesen elreagálták egymást. Így, nem fog eltűnni holmi szabad lúg hatására a kedvenc illatunk. Amennyiben egyébb adalékokkal is kedveskedünk, mint például a zabpehely, az biztosan nem süllyed majd le a formánk aljára, a massza sűrűségének köszönhetően.
Hátránya, hogy Büdöske masszánkat akár órákig is kevergethetjük a tűzhely mellett állva. Keressünk mindenképp egy jó hírcsatornát, vagy nyelvkazettát, ha ezt a verziót választottuk! A szappanunk előfordul, hogy szivacsos állagú lesz, vagy lyukacsos, és a formába is nehezebb betömködi sűrű állaga folytán.

Amúgy pedig már folyik a hamulúggal való szappanfőzés ötletelése, ha esetleg egy kataklizma elől vidékre vetne a sors minket…

II. Hideg eljárás (közismert rövidítése a CP, a “Cold Process”, azaz “Hideg Eljárás” angol kifejezés fordítása)

A Zsírokat és a lúgoldatot külön-külön felmelegítjük. Nagyjából azonos hőmérsékleten, még melegen (kb. 30 fok) összeöntjük (a lúgoldat eleve forró, a víz és a lúgkristályok reakciójaképp, tehát azt hűteni kell) és botturmix segítségével azonmód puddingállagúvá tekerjük. Hozzáadagoljuk a színezéket, illatosítót, és egyéb textúraváltoztató adalékokat (fűszerek, darálmányok, amik megkötik az illatot, és akár dörzsissé is tehetik a szappant. Formába öntjük, egy napig dunsztban hagyjuk.
Ma ez a legnépszerűbb szappankészítési eljárás.

Előnye, hogy a puddingállag eléréséig mindössze 3-5 percig kell nyomnunk a botmixer gombját.

Hátránya, hogy a szaponifikációs reakciót majd a formában töltött egy napos pihenőidő alatt játssza el a keverékünk. Tehát, formába öntéskor még nagy arányban található a keverékben szabad lúg, ami változatos formákban torzítja a szín és illatanyagokat, főként, ha azok természetes eredetűek Pl. 100%-os illóolaj a gyérebb illatolaj helyett, vagy növényi színezék ételszínező helyett. Sokkal több illóolajat kell használnunk, és a színezék sem marad feltétlenül eredeti állapotában, miután a lúggal reagált.

III. Habtextúrájú szilárd szappant eredményez a szobahőmérsékleten folytatott eljárás

A zsírokat/olajakat szobahőmérsékleten dolgozzuk krémmé, konyhai habverő géppel. A lúgoldat nem a fenti két típusnál alkalmazott Nátrium-Hidroxid, hanem Kálium-hidroxid a lúganyag lesz. Ezt is hidegen, apránként adagolva keverjük a habbá vert hideg zsiradékhoz. A szappanmassza mehet az öntőformába, vagy a habkinyomó zsákba. Ezt a szappant kb. két hétig kell még érlelni a szeletelést követően (a másik két eljárásnál négy hetet ajánlanak. Valószínűleg lyukacsos, “habos” állaga folytán a víz hatékonyabban párolog el belőle).

Ez egy nagyon izgalmas eljárásnak tűnik, ami fehér színű (színezve pasztell), buborékos, könnyű állagú szappant eredményez.Készítőik arról számolnak be, hogy e szappantípus kiválóan őrzi az illatanyagokat, és sokkal kevesebb is kell bele az intenzív hatás kiváltásához. Remek dolog az is, hogy a fürdőkádba ejtve a víz színén lebeg, így remek játék is lehet nekünk! Ebből a szappanmasszából készítik a habos-babos cukormázszerű költeményeket is.

Ennél az eljárásnál több szilárd zsiradékot (kókusz-, vagy pálmazsír) ajánlanak (a teljes zsírmennyiség 80%-a) lágy helyett (mint pl. olíva, vagy napraforgó), ez adja az érdekes szerkezetet a szappannak.

Előnye: Mivel hideg anyagokkal dolgozunk, sokkal több időnk lesz az illatosítás, színezés, rétegezés és formázás kellemes műveleteire.
Hátránya: néhány nap, vagy akár egy hét is eltelhet a teljes szaponifikációig, tehát ezidő alatt a szappant nem háborgatjuk, csücsül a formájában.

Kezdésnek szerintem a “hidegeljárás” lehet a legjobb választás. Persze, ez is rejt meglepetéseket, de érdemes kitapasztalni a metódust, mert aránylag megbízható eredményt hoz. Jó kísérletezést, és meglepetésekkel teli alkotást kívánok a kedves olvasónak!