Sziasztok ismét, drága és fénylő tudatosodó barikáim, Jucus végre újra írt. Hosszú idő telt el az utolsó sorok óta, a belső átalakulás ugyanis csöndre, és térszedésre szólított. Biztosan te is ismered ezt az érzést! Amikor más módon szeretnél működni az addigiakhoz képest, kell egy kis megpihenés, hogy a kozmoszból csepegő ötletek és inspirációk az üresség végtelen óceánjában összeálljanak egy nagyszerű, csodálatos, homogén anyaggá. 🙂
Most olvasom csak, ez a jelző több, mint puszta szófordulat, hiszen a mai cikk témája egy homogén anyag… Hosszan sorolhatnám, mi bűbáj és varázslat van benne, körömtöredezéstől az ekcámás tünetek elmulasztásáig, de a kedves olvasó receptet szeretne, és saját élményt. 🙂
Főszereplőnk tehát leánykori nevén hidratálókrém, ami kíván egy rövid kommentet: a hidratálás elsősorban belső alkímia, nem külső pipere dolga. Hiába a legjobb minőségű kence, ha belülről a szövetek elveszítik a testből nyert vízforrásaikat. Igyál elég folyadékot, mérsékeld az adalékokat,…Igen, ahogyan Beke Andi csodás jógatanárnénim mondja, az ő politikai mottója: adalékmentes… 🙂
Receptjét egy német hölgy 80-as évekbeli receptes könyvéből teszem közkinccsé. Ez volt az eredeti, első vizes krém receptem, ami az évek alatt persze sokat formálódott. A hozzávalók, mint minden vizes krémé növényi olaj, szilárd növényi vaj, víz és emulgátor, ami a vizes és az olajos fázis részecskéit egymáshoz kapcsolja. Az olajak és vajak típusa kedvünk, pénztárcánk és bőrtípusunk szerint szabadon variálható, tehát kreativitásra fel!
A HIDRATÁLÓKRÉM RECEPTJE
6 g méhviasz
5 g kakaóvaj
5 g sztearinsav (emulgeátor)
30 ml szójaolaj
30 ml forrásvíz (aromavíz, levendulavíz)
illóolaj
-Vízfürdőben melegítsd fel az olajakat a méhviaszt és a sztearinsavat. A melegítés utolsó fázisában add hozzá a kakaóvajat, mert túlhevítés esetén ő hajlamos kis göböcskék formájában kicsapódni majd a kész krémben, a kihűlést követően. Nem túl gusztusos! 🙂
-Melegítsd fel a kimért vizet is,
-Amikor nagyjából egy hőmérsékleten vannak, lassan, folyamatos keverés közben csorgasd a vizet a felmelegített zsírfázishoz. Pont, mint ha majonézt készítenél! 🙂
-Kihűlésig kevergesd. Először opálos, majd matt lesz és persze egyre sűrűbb. Amikor már “ír’ a krémünk, azaz a lecsorgatott kence mézeskalács díszítéshez hasonló nyomot hagy a massza tetején, akkor megnyugodhatunk, hamarosan csodás kencét pakolhatunk a kis, alkohollal előfertőtlenített tégelyeinkbe, amiket 3 hónapon belül illendő elhasználnunk.
-Mielőtt kiadagolnánk a krémet, keverjünk bele illóolajakat. Zsíros, tisztátalan bőrre citromolajat, gyulladásra hajlamos, érzékeny bőrre levendulát, érett bőrre ylang-ylangot, vagy jázmint, normál bőrre narancs illóolaját.
Belekezdenél? NO PARA! Semmi ördöngösség, csak néhány alkímiai alapszabályt kell ismerni.
-A zsíros és a vizes fázis legyen nagyjából azonos hőmérsékletű, amikor összevegyíted őket. Ez minden esetben érvényes alapszabály, amikor TÖBB különböző tulajdonságú anyagot akarunk EGY új anyaggá transzformálni.
-Minél több a szilárd vaj (méhviasz, kakaóvaj, sheavaj, mangóvaj, stb.), annál szilárdabb lesz a krém, és fordítva. A folyékony olajak lágyítják majd a kencédet.
–Emulgeátorként működik maga a méhviasz is, igaz, nem túl stabil a vele készített emulzió. Idővel a víz cseppecskék formájában kiválik a krémből. Ezért használj sztearinsavat, vagy más emulgeátort (szójalecitin pl., webáruházakban izolecitin néven kapható)
(A gyári krémek szinte csak vízből állnak, és különböző szintetikumokkal tartják azt egyben. Tehát víz és vegyszerek kombója. Fürdés után egy-egy olajat a vizes bőrbe bedolgozva ugyanazt a hatást érhetjük el, természetes úton!)
A krém elkészítéséhez sok örömöt és sikerélményt kívánok! 🙂
Hagyj üzenetet