A minap olyan vélemények bukkantak fel egy vegánságot promotáló blog bemutatása kapcsán, ami úgy érzem megéri a helyretételt. Mielőtt abba a hírbe esnék, hogy a karácsonyi ünneplés elvette az eszemet és véresszájú vegánná váltam, szeretném minden olvasómat biztosítani arról, hogy sem eretneküldöző, sem vega fanatikus nem voltam soha, és nem vagyok most sem.

Tőlem már régóta mindenki azt csinál, amit akar, azaz 100%-ig tiszteletben tartom a mások hiedelmeit és nem akarom megváltani a világot. 

“A tudatosság egy kiterjedtebb szintjén azért vagy erőszakmentes, mert megszűnt a belső konfliktus benned és megjelent a béke. Felismered a saját tapasztalatodból, hogy az élet szövedékének a szerves része vagy, s amit mással teszel, azt önmagaddal teszed. Ez sokkal meggyőzőbb érv az erőszakmentességre, mint a puszta tekintély elfogadása, legyen az a Biblia, a Korán, vagy éppen a Bagavad Gíta.” Gyuró Éva

Szóval szerintem valami ilyesminek áll a zászló: 

[sws_ui_icon ui_theme=”ui-smoothness” icon=”ui-icon-locked”] [/sws_ui_icon]
[sws_ui_icon ui_theme=”ui-smoothness” icon=”ui-icon-unlocked”] [/sws_ui_icon]
[sws_ui_icon ui_theme=”ui-smoothness” icon=”ui-icon-heart”] [/sws_ui_icon]

HOGYAN LETTEM ÉN VEGETARIÁNUS? AVAGY, AMIKOR A CSIRKE A TÁNYÉRRÓL KISZÓL

Előzetes élményeim és ismereteim a vegetariánizmusról nem voltak.
Tősgyökeres konzervatív családban nevelkedtem, a rántott csirke a polgári élet jeles kellékeként minden vasárnap asztalra repült. Én viszont már gyermekkoromban sem voltam húsrajongó. Esztétikai érzékem lelankadt a rakott húsok remegő cupákjaitól, és igyekeztem inkább a mellékleteket (úgyis mint krumpli, sajt, hagyma) megkaparintani.

Így hát, bár nem volt ez egy rövid átállás ( hét éves folyamatról van szó) mert a családi minták erősen vitték a pálmát, mégis, amikor megismerkedtem első és máig is legviharosabb szerelmem tárgyával, nem volt kérdés. Ő már 25 év óta óta vegetariánus, valamint két szép lánya is, akik csodás, egészséges nőkké serdültek azóta.

De vissza a múltba.  
Az egész húsnemevés egy dilis trippel indult, valahol 2004 táján, a szüleim házában. Családi falatozás, Édesanya lelkesen elemzi biócsirkénk remekbeszabott formáját, a szülői monológ témája: mennyire jó is ez csirrrke, csak igazi táppal lett etetve,..mmm.nem olyan ám, mint a többi…Unalom, gyanú árnyéka, hogy ez valahol nem normális

A LÁTOMÁS
Az anyai dicshimnusz hangjai egyszercsak a távolba vesztek, és lassan de határozottan egy hatalmas szárnyas jószág képe rajzolódott ki a térben. Ijesztő volt, óriási és egy cseppet sem tűnt jóindulatúnak. Szinte hipnózisba estem, ahogyan rám meredt sárgás gülüszemeivel, és amitől igazán felállt a szőr a hátamon, az….az az volt, hogy NEM VOLTAK TOLLAI, azaz ….Egy kopasztott óriástyúkot küldött elém az Úr! 😀
Az abszurditásmérőm kiakadt, amikor a lehetetlen óriáscsirke egyenesen a fejembe küldött egy képi üzenetet: az égből hatalmas kéz nyúlt le, illetve sok-sok kéz, ami a földön rémülten szaladgáló emberkék közül csipkedett fel egyet-egyet, válogatás nélkül. Néha az elégedettség hangjai hallatszottak, aszerint hogy a préda milyen életmódot élt korábban. (A teljes értékű étrendet folytató emberpéldányok különösen kapósak voltak.)

PPPPPRRRR…A hideg futkározott a hátamon, de szerencsére ekkorra a csirke felszívódott a semmibe, ahonnan jött. Itt ért véget a mozi, és a húsevő korszakom. Jó kis mozi, hm? 😀

Ezt az élményt sok olvasás és utánajárás követte. Minden azt igazolta, hogy az én világomban ez a döntés .  Egy ideig forradalmárkodtam persze, de kinőttem, mint egy gyerekbetegséget. A vegák és minden rájöttemúúúhhh élmény gyakorta gyerekbetegségekkel jár. 🙂
A döntésem eredményeképpen a vitalitásom nőtt, a reumatikus térdgyulladásom megszűnt, a bőröm kitisztult, és nincsen lelkiismeret furdalásom, ami bennem tudat alatt tutira működött (lásd A Látomást…)

[sws_divider_basic]

És hát, tudok én gizda is lenni, ha akarok. Tagadhatatlan, hogy néhány hozzászólás ezt váltja ki belőlem. Pl, amikor azt kérdik, hogy a répát vajon miért eszem meg. Nem akarlak bántani, kedvellek és elismerlek  akkor is, ha ez Rólad szól. Embernek lenni nem egyenlő a tökéletességgel, és én is ember vagyok.

Na de ha mégiscsak provokálni szeretném a kedves társaságot, akkor… 

[sws_ui_icon ui_theme=”ui-smoothness” icon=”ui-icon-flag”][/sws_ui_icon] Megkérdezném pl., hogy hogyan oszthatsz meg az üzenőfaladon nyilvános fotókat cuki állatkákról és megmentendő kutyusokról, hogyan teszed ezt össze a lábasjószágból készített ebédeddel.

[sws_ui_icon ui_theme=”ui-smoothness” icon=”ui-icon-flag”][/sws_ui_icon] Komolyan vehető az, hogy vállaltan hirdeted a szegénység és szenvedés szörnyűségét, miközben jól tudod, hogy az állattenyésztés okozta pazarlás nagymértékben hozzájárul az elosztási aránytalanságokhoz? Ha a tenyészállatok legelőinek helyén gyümölcsösök és gabonák teremnének, mindenki jóllakhatna. Mindemellett hatalmas mennyiségű élelmiszert etetünk meg az állatokkal, amiket embereknek adhatnánk, csak hogy húst termeljünk.

[sws_ui_icon ui_theme=”ui-smoothness” icon=”ui-icon-flag”][/sws_ui_icon] Bankok, multik, tőzsde, környezetirtás, ez ellen is sokan tesztek ki képeket, de az megfordul e a fejetekben, hogy bizony az állattenyésztés az egyik fő oka annak, hogy erdők és természetes élőhelyek letarolásával a Földünk lassan besokall tőlünk. Az állattenyésztés az egyik fő mozgatórugója a kemikáliák fejlesztésének is. Szóval ez egy embertelen és természetellenes folyamat.

Dióhéjban ez az én véleményem a dolgokról. Inkább a következetesség hiányzik általában, nem az ész és nem is a szív…

Béke veled!